Gondolatok

Várjuk a fehér Karácsonyt, mégpedig olyan képekkel, képzetekkel a fejünkben, amelyek havas tájat idéznek, de képeslapokat és egyebeket is nézegetünk, csalogatjuk a hópihéket, hópelyheket, és minél többel játszunk, annál nagyobb

az örömünk. 2016. december 17-én Dunaújvárosban hódarát látok, „átlátszatlan tömör, gömb vagy kúp alakú szemcsék hullanak a felhőből. Zúzmara-lerakódás is lehet”. 

Biztos vagyok benne, hogy azt vonzzuk, amire gondolunk. Ha eszünkbe sem jut, hogy mi a rossz, csak a jóval foglalkozunk, megszervezzük a helyzetet, arról beszélünk, amivel képesek vagyunk meggyőzni a másik embert is, vagy éppen visszakozunk, mert úgy járunk jobban, akkor az a dolog megoldást nyer.

Volt már olyan élménye, hogy előre megérezte, hogy mi fog történni? Nekem többször is, de nem tudatosítottam az észleletet, az érzést, a képzeteket, a filmszerű „megélést”.

A film, amit feltett Valter, hiteles. Nálunk pedig sok a rájátszás a dolgokra. Ha valamit nem tudunk megoldani ráterheljük a másikra...

Hogyan történhetik meg, hogy az egyik ember teljesen rátelepedik a másikra, uralhatja. Addig, amíg a szeretet él, nincs is ezzel komolyabb gond. Amikor pedig egyre több a tolakodás, a cserebere, a hamisság, az önzés már nem működik jól a kapcsolat. Előfordulhat, hogy a „parancsnok” tudatosan figyeli a másikat, vajon hogyan reagál a keze alá csúsztatott hitvány holmikra, észreveszi-e? Látszólag minden rendben van, nem reagál a cserére, akkor szabad a vásár. Lehet, hogy szabad a vásár, de nem abban az értelemben, ahogy azt az illető gondolja…

Én is szerepelek – mondta. Úgy érzem, mindent ki tudok mondani, amit kell, sőt azt is, ami én vagyok. Hányféle szerepet élünk meg az életben? Gondoljunk csak bele, milyen feladatokkal kerülünk szembe nap mint nap! Azt a szerepünket szeretjük legjobban, amivel boldogulunk. 

Amikor a nő várja a gyermeket, és sok nehézség adódik a terhességgel, a férfi jobban odafigyel rá, sőt a környezet is igyekszik mindent megtenni, hogy a kismama egészséges gyermeket hozzon a világra, és az anya se rokkanjon bele a gyermekvállalásba. Egyszóval is mondhatjuk a nő az életadó, a férfi pedig a támogató, az „eltartó”. Sokat változott a világ, a nők számtalan területen bebizonyították, hogy mire képesek. Lehet rájuk számítani, a férfiak mellett a nők is megállják a helyüket. Természetesen a nagy átlagról van szó.