Gondolatok

Az életben annyi minden lehet, amivel szívesen foglalkozhatunk. Amikor a munka és az alkotás összeadódik, az a teremtés élménye lehet. Szeretünk megteremteni valamit… Ha szenvedéllyel tudunk alkotni, különös helyzetbe kerülünk, bonyolult állapotot

hoz magával, hol feltöltődünk, hol pedig tele vagyunk hiánnyal, nem jön létre az a minőség, amivel elégedettek lehetnénk. Mindenképpen a szeretet ad plusz energiákat, amely lehet  életszeretet, emberszeretet, a természetszeretet, az alkotás szeretete… 

Ha az ember nem tanul semmiből, csak teszi azt, ami eszébe jut, függetlenül attól, hogy helyes vagy nem helyes, akkor ne csodálkozzon azon, hogy véget ér a kapcsolata, a barátság. 

A pontosság: a királyok udvariassága – mondja a mondás, amit  a művész emberek ritkán tudnak könnyedén betartani, mindig közbejön valami…

Összefutottam, találkoztam  Erikával. Még a 2000-es években sokat utaztunk együtt vonattal Pusztaszabolcsra, jókat beszélgettünk. Időközben hat gyereket szült, a legnagyobb a legidősebb  tizenöt éves, a legkisebb, a legfiatalabb pedig négyéves. Arról beszélt, hogy milyen különös élmény volt számára a GYES, boldognak érezte magát a gyerekekkel. Mostanában már visszament tanítani a középiskolába, nincs egyszerű dolga, amit meg tudok érteni. Mindkét szülő pedagógus, gyerekekkel, fiatalokkal foglalkoznak, nem könnyű pálya, ismerve a mai „ifjúságot”. Nem szoktunk találkozni, de sokszor eszembe jut Erika, a férje és a nyolc gyerek, mert két felnőtt fiú is tartozik a családhoz.

Mindenki mást tud, kiegészítjük egymást – mondta Ildikó. A számtalan ismeretség arra jó, hogy könnyebben boldoguljunk az életben. A boltban pillanatok alatt végeztünk, egy kocsiba pakoltunk, majd a postán is hamar elintéztük a dolgunkat. Bármennyire ódzkodunk az ismeretlentől, időnként belekényszerülünk olyasmibe, amiben nem vagyunk otthon, de ismerős embertársaink segíthetnek, és ez így van jól.