A fekete bojtár

Kezdődik a film, a mesélő mesél szépen, költőien a magyar pusztáról, a nagy szülöttjéről. A gyermek nőtt növekedett, dolgozott, pásztorkodott, mindig legeltetett, ha esett, ha fújt, sokat verték mindaddig, míg meg nem

erősödött, és férfi nem lett belőle. Következnek, peregnek a képek a Fekete Bojtár, Sinka István vallomásai alapján. „A bogarak, a kígyók olyanok, mint az emberek, dolgoznak és játszanak, születnek és meghalnak” – mondja Fekete Bojtár a vándor asztalosnak, aki egy birkáért odaadja neki Petőfi verseskönyvét. Az asztalos olvas belőle, a fiú pedig eldalolja: Cserebogár, sárga cserebogár…Vihar támad. A birkák védett helyre menekülnek, éppen jön a vonat, Fekete Bojtárt épphogy el nem kapja a mozdony eleje. Ágyban ébred, egy szép lány ápolja. „Különleges élmény kerítette hatalmába, mintha álmodna. Megérzés: mintha nagy útról jött volna ide.”Gyorsan felépül. Az asztalnál négyen ülnek, a gazda a felesége, Piroska és István. –„Ki vagy te? – kérdezi a gazda felesége. – Csillag voltam előtt, majd gyermek lettem. Szalontán születtem. – Maga biztosan beütötte a fejét, ha így beszél – mondta nevetve az asszony. Ez a fejbeütés már Piroskának is eszébe jutott a férfiról. – Egyébként Fekete Bojtárnak hívnak a pusztán, a nevem Sinka István.” Az asszony évődött vele Piroska miatt, a legény pedig szabadkozott.: „csak ösztönből nézem”. Piroska uramnak szólította Istvánt. – „Mióta úr a bojtár!? – szólt rá a menyecske. – „Nekem mindenki úr, árva vagyok, a gazdámnál szolgálok, ha bárki betér a házunkba, urazom”. A két fiatal, a legény meg a lány szívesen ülnek egymás mellett. „István nézte ezt a családot, az apjára gondolt, a bátyjára, úgy szöktek el a nyomor elől a földbe, először az apja, majd a bátyja ment el. Anyját magára hagyták. Mások mosóteknője mögé görnyedt, a lúg véresre marta az ujjbegyét. Hallotta énekelni az édesanyját, mintha a föld mélyéből fakadt volna fel a hangja.” Történt egyszer, hogy Piroska megmutatta Istvánnak féltett kincseit, a Tolsztoj és Csehov könyveket. „Maga tud olvasni, én is. Nem tudom ki volt az anyám, ő hagyta rám ezeket.” István választott magának egy Tolsztoj könyvet. – Hová való? – Kérdezte István Piroskát – Ne akarjon mindent tudni! – ez volt a lány válasza. Gyorsan elmúlt az együtt töltött idő, Fekete Bojtár a birkanyáj mellé ment, Piroska pedig maradt. Búcsúzóul szeretné megölelni, megcsókolni Piroskát, de ő inkább az új találkozásra tartogatja magát. Fekete Bojtár az út menti diófáról csemegézett, amikor az úr arra hajtott hintójával. Rászólt a legényre, a kocsisát küldte birokra, de István nem  hagyta magát, az útszéli diófa senki földjén áll, és a kocsis is tudta ezt. Az uraság mérgesen elhajtott. Elérte a nyáját Fekete Bojtár, szót váltott a helyettes bojtárral, aki sietett haza az ő Zsuzsijához. „István sokat gondolt Piroskára, egyre kevesebbet a múltra, és egyre többet a jövőre.”Megjelent a lány, elemózsiát, ételt hozott neki, „csak magának hozom”, mondja kedveskedve. István pedig elmondja neki a terveit a Sinka tanyáról, a házról, a külső konyháról, a diófáról, a búzaföldről a disznókról, a kendermagosokról… a lány pedig a veteményesről, a gyümölcsösről, virágokról és a galambdúcról beszélt. Már nincs mire várni, tudják, hogy összetartoznak. István édesanyjával együtt megkéri a lány kezét, a gazda pedig beleegyezik. István megígéri az édesanyjának, amikor felépíti a tanyát magához veszi őt is. A fiatalok szeretik egymást. Mindketten jól érzik magukat a bőrükben, szorgalmasak. Fekete Bojtár verseket is ír. Piroska elküldi azokat egy verspályázatra és nyernek 100 pengőt. Mindketten mámorosak a dologtól, a sikertől. Történt egyszer, hogy „szomszédos” juhászok jönnek Fekete Bojtárhoz. Meg akarják venni az övszíját, de nem adja. Emlék. A két ember közrefogja, és elteszik láb alól, kirabolják, a kutyáját is agyonverik, majd elföldelik. Fekete Bojtár óriássá nőtt a pusztán, költőként, juhászként és emberként, különb volt bárkinél, mégsem tudta megvédeni magát a két gyilkos „juhásztól”, a barbároktól. Piroska jön, élelmet hoz, de a kis kunyhó üresen áll. Keresi a férjét, érdeklődik mindenfelé, és Dunántúlt említik neki. Indulna arrafelé, de megtudja, hogy mi az igazság. A bíróság előtt áll a bűnös, akinek a lábáról lekerül Fekete Bojtár csizmája és nyomra vezet. A bíró a gyilkosokat elítéli, utolsó szavával is: „barbárok”. Piroska magára marad, megy a nagy pusztaságban, csak a hold kíséri, és vajon hol és hogyan találja meg újra a helyét?

Fekete Bojtár magyar filmdráma 2015.

Sinka István, akit az alföldi tanyavilágban csak Fekete bojtárként ismernek, egy rendes, becsületes legény. Kitűnik társai közül műveltségével és olvasottságával. Szerelmével, Piroskával boldogan tervezgetik életüket, amikor váratlan tragédia történik.
Izgalmas történet az igazságról, becsületről, kitartástól, a szerelem és a költészet erejéről. Sinka István Fekete bojtár vallomásai és Móricz Zsigmond Barbárok című novellája alapján.

rendező Vitézy László

író  Móricz Zsigmond

szereplők Sinka István Adorjáni Bálint Piroska Bánovits Vivianne Édes Szirtes Ági Pusztagazda

Szarvas József Pusztagazda felesége Tóth Ildikó Révész Koncz Gábor Révész felesége

Nagy Mari Bíró Oszter Sándor Mesélő Székely B. Miklós Veres juhász Reviczky Gábor

Cigányasszony Nyakó Júlia

 

Az idézetek a filmből valók.

Hozzászólás

A kritikus  kritizál, az író pedig újraalkotja a filmet a maga eszközeivel…

-

csurdu - Balogh Márta

Sinka István Fekete bojtár

Sinka István Fekete bojtár vallomásai című könyve: személyes meghatalmazása alapján a vallomások eredeti szövegéből a személyhez kötött sérelmek és keserűségek áramlásában általánosító részeket törölték. A személyeseket pedig, egykori barátainak és jóakaróinak, gazdáinak és cselédtársainak, ellenfeleinek és ellenségeinek kell elviselni, mert megnőtt az ő igazsága az időben. 1944 elején fejezte be ezeket a vallomásokat. Utána még 25 évig élt, majdnem végig politikai tilalom alatt, Az utolsó éveiben kezdték kiadni újból verseit és elbeszéléseit, amikor már az ideg- és izomsorvadás embertelen kínjai gyötörték.

-

csurdu - Balogh Márta

Hozzászólás

A valóság költői színezete a filmet széppé varázsolja. Az egyszerűség túlnő önmagán a költészet által.

-

csurdu - Balogh Márta

Hozzászólás

Tamás, a film inkább költői, mint filmes. Úgy éreztem, hogy talán jobb, ha a beszédekből is idézek, és nemcsak a történtekből. Még írok hozzászólásokat.

 

Márti, 

nagyon jó, szerintem is kellenek bele az idézetek.

Üdv.

Tamás

-

csurdu - Balogh Márta

Hozzászólás

Meglepett, hogy egy 2015-ben készült film a móriczi világot próbálja ábrázolni. Talán még hozzátehetném, hogy Petőfi Jancsija és Iluskája elevenedik meg a történetben, de még hozzá jönnek a tanyavilág szereplői, a vándor asztalos, az a néhány bojtár, a gazda, az arra kocsizó uraság, a kocsis, a nők, István édesanyja és a két gyilkos, a barbárok.

-

csurdu - Balogh Márta