Fél évszázad: Osztálytalálkozó

Fél évszázad: Osztálytalálkozó: Megható ballagáson vehettünk részt. – A versemből  pedig néhány gondolat: „Ötven évnyi tarisznyánkat cipeljük tovább… Mit tanultunk? Mit tudunk? A tudás útja a mi utunk.

Tovább, tovább! / Virágzásunk hosszú történet, megszülettek a gyerekek. Tovább, tovább...” Kifejezetten a mi korosztályunknak szól a versem, és a nap későbbi szakaszában fogom előadni, az ebéd utáni sziesztában. – Folytatódott az osztálytalálkozó, mégpedig egy olyan tanyán, amely egyaránt közel van Dunaföldvárhoz is, meg Dunaújvároshoz is. Az udvara, a környezete szépséges, gyepszőnyeges, kavicsos és nagy, lombos fák díszíti. Az étteremben az asztalt már megterítették. A fal mellett pedig bőr fotelek, kanapék várták a pihenni vágyó vándorokat, ballagókat. Ki mivel kezdi az étkezést? Egy kis hazai pálinkával és egyéb szeszes röviditallal, hogy megnöveljük az étvágyunkat. Fölségeset, finomat, ehettünk, válogathattunk az ünnepi étkek között. Még most is a számban érzem a finom húsleves és a csülökpörkölt ízét, de megkóstoltam a tárkonyos pörköltet is nokedlivel, meg a különféle salátát és egyebeket. Ebéd közben magyar ember nem beszél, mi mégis ezt tettük, természetesen főleg az ízeket hangsúlyoztuk. Kóstolgattunk, ajánlgattuk egymásnak, megízleltünk minden finomságot. Véget ért a nagy lakoma? Ó, dehogy! A terülj asztalkám megmaradt, italok és sós és édes sütemények, valamint gyümölcs került az asztalra. – A gimnázium ajándéka, az emeletes torta a lángcsóvával, nagy meglepetést okozott, a fényképezőgépek vakui villogtak, megörökítettük. Oldottabbá váltunk, már a téma is változott. Mindenkinek járhatott a szája, mégsem zavart senkit. Viccesen, humorosan folyt a beszéd, sokat nevettünk. Megajándékoztuk a tanárainkat és a találkozókat szervező osztálytársunkat, a „szerencseszámunk”, az ötvenes szám ragyogott az ajándékokon. – Két vers hangzott el, amit a szerzők adtak elő, mondtak el, és erre az alkalomra, az érettségi utáni ötven éves évfordulóra születtek meg, íródtak meg. Hogyan hatott az előadás? Valami különös ragyogást láthattunk egymás arcán, a szellem fényét, a lélek tükrét. Köszönet a versekért. Mindenki megkapta ajándékként papírformában, szöveges formában is. – Utána képeket vetítettünk a gimnáziumi időszakról, pillanatképeket a történésekről, az osztálykirándulásokról, a találkozóinkról, fotókat rólunk, hogy milyenek is voltunk hajdanán. Nem fogytunk ki a mondanivalóból. Az este mégis bekopogott hozzánk, tudomásul vettük és lassan készülődtünk hazafelé. – Mi is történt voltaképpen? Kitaláltuk a jót, és azt vonzottuk magunkhoz.

 

Hozzászólás

Fél évszázad (vers)

Egy vers mindenkihez szólhat, akkor is, ha van egy célközönsége.

 

Megtaláható: "Lírai szösszenetek, versek" menüben.

-

csurdu - Balogh Márta