Egy csodálatos elme

Egy csodálatos elme című film egyik szép jelenete: az idős Nobel - díjas professzort úgy tisztelik meg, hogy a professzortársak saját tollukat leteszik az asztalára és megtapsolják. Ezt látja a film főszereplője John Forbes Nash, a nem mindennapi

fiatalember, egy különc fiú, egy zseni, aki egyetlen világban érzi jól magát, mégpedig a számok világában. Saját bevallása szerint nem szereti a társaságot, kerüli az embereket. Az egyetemen magához hasonló, tehetséges emberekkel kerül össze, akik szintén a matematika doktora címet igyekeznek megszerezni. Nash mégis inkább a magányt választja legtöbbször, hiszen alkot, meg is mondja, hogy keresi az egészen eredeti ötletet, ami csak az ő nevéhez köthető. Ki akar tűnni? Igen, csakis azért, hogy azt tehesse, hogy a matematikának élhessen, és megélhessen ebből a munkából. A külső és belső küzdelem látszik a zsenin, Olyan tettei voltak, ami már egy kicsit utalt arra, hogy nem mindig normális, példaként a csukott ablakon át kidobja az íróasztalát… Nash-nek „nagy az elméje, kicsi a szíve”, a szocializációja kevésbé fejlett. Társai sokat ugratják, de ő nemigen törődik ezzel, megy a maga útján. Szinte durván őszinte, ami inkább a szerelmi vonatkozásban látszik leginkább. A tanítványai közül az egyik tehetséges, szép fiatal lány, Alicia szerelmes lesz belé, mint a mesében, hiszen Nash megéli az emberi csodát, az igéző szeretetet, a fia születését és fejlődését. A nő, Alicia azonban átéli a férje durvaságait is, és értetlenül figyeli a történteket, de a szerelme erőt ad neki a férj elviselésére ilyen pillanatokban is. Ennek ellenére, vagy éppen a megélt nagy élmény sokkja hozta elő a betegséget, kiderül, hogy Nash skizofrén, gyógyítani kell. Mindaz, amit keresett, a saját kódja, meg a milliónyi újságkivágat kódkeresése, csak hiábavaló munka volt, nem kapott megbízást rá, az elméje csalta meg. Megdöbbenve vesszük tudomásul, rájövünk, hogy amit eddig valódinak, igazinak láttunk, mégpedig a kódkeresés, az egyetemi szobatárs, Charles, annak unokahúga, Marcee és Parcher, a kormány ügynöke nem létezik, csak a képzeletében, és végigkísérik az életét, de már tudatosítja a tényt, képes rá, hogy ne vegye komolyan a kísérteteit, ne kommunikáljon velük. Nash minden törekvése bizonyítást nyer, a pozitív és a negatív is. Szívszorító látni, hogyan lesz a szép, magas férfiből, egy töpörödő, hajlott hátú, gyorsan öregedő, középkorú, bicegő, magának beszélő ember, akit az egyetemen kigúnyolnak. Ez a lehetőség is csak úgy adódik neki, hogy az egyetemi tankörtársa felkarolja, és a felesége kedvéért pedig még önmagát is képes felülmúlni, annyira kötődik hozzá, még mindig szerelmes belé. Megtörténi a nagy áttörés az életében, fiatalok kérik a segítségét… Megható látni, hogy a könyvtári tartózkodása alatt az ifjak tisztelik, megkeresik, bemutatják a dolgozataikat, kérdéseket tesznek fel és ő teljes valójában, szívvel-lélekkel együttműködik a fiatal tehetségekkel, és ezt mindenki észreveszi, még a felesége is. Nash álma teljesül, felterjesztik Nobel-díjra, és megismétlődik a film eleji jelenet, de most Nash az ünnepelt. A Nobel-díj átadása nem mindennapi katarzist ad. John Forbes Nash tiszteletre méltó, emberi tartással, szinte megszépülve áll a közönség, az emberek elé néhány matematikára vonatkozó gondolat után meglepő módon, mindenki előtt bókol és méltatja felesége szerepét, aki megmaradt mellette, nélküle teljesen értelmetlen lett volna az élete. A Nobel-gálát elhagyó ünnepeltek  csodálatos képsora zárja a filmet. – A film tisztelgés egy zseni előtt, aki játékelméletével gazdagította a tudományt.

 színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 134 perc 2001.

rendező: Ron Howard író: Sylvia Nasar

szereplő(k): John Forbes Nash, Jr. Russell Crowe Alicia Nash Jennifer Connelly Parcher Ed Harris

Dr. Rosen Christopher Plummer Charles Paul Bettany Marcee Vivien Cardone Hansen Josh Lucas

"A sztori ott kezdődik, hogy a főszereplő megérkezik a Princetoni Egyetemre, hogy matematikát tanuljon. Nash nem éppen társasági ember és még az órákra sem jár be. Mégis épp egy kocsmában jön rá élete felfedezésére, mely megdönti a már 150 éve elfogadott Adam Smith-féle játékelméletet. Innentől a karrierje felfelé száguld. Ösztöndíjat nyer az egyik legrangosabb egyetemre, s még tanári állást is kap. De ő nem elégedett, ugyanis az akkortájt zajló hidegháborúban ő is részt akar venni. Vágyai valóra válnak, mikor a titokzatos William Parcher ellenséges kódok feltörésére alkalmazza. Eközben megismerkedik Aliciával, aki eddig egy számára ismeretlen fogalommal ismerteti meg: a szerelemmel. A szívszorító drámában egy valós személy küzdelmeit ismerhetjük meg a betegséggel, emberekkel és saját magával."

"A tudósok élete nemcsak játék és mese, és csupa képlet, meg Nobel-díj. Ez nagy szerencse, hiszen akkor nem lehetne olyan megrendítő és lebilincselő mozit készíteni, mint az Egy csodálatos elme.

 

1947-et írunk: John Forbes Nash Jr. megérkezik a Princeton egyetemre, hogy matematikát tanuljon. A titokzatos nyugat-virginiai zseninek sem pedigrés iskolai múltja, sem pénze nincs elég ahhoz, hogy bekerüljön az elit diákok körébe. Ám számára semmit sem jelent a társasági élet - sem az órák látogatása. A különc fiút egyetlen dolog érdekli: egy egészen eredeti ötlet megtalálása.
A matematika szakon könyörtelen verseny folyik, és sokan szívesen látnák Nash bukását. Mégis épp a rivalizálás adja meg neki a kellő lökést: egy este a helyi bárban megfigyeli, hogyan versengenek a fiúk egy szőke lányért, és az ötlet, mely oly régóta kísérti, megfogan. Megírja dolgozatát a játékelméletről - a versengés matematikájáról -, mely bátran szembeszegül Adam Smithnek, a modern közgazdaságtan atyjának, doktrínáival. 150 év elfogadott gondolatvilága hirtelen idejétmúltnak tűnik és Nash élete örökre megváltozik. Megnyer egy rangos ösztöndíjat és tanári állást kap, de nem elégedett. A tudomány jelentős szerepet játszott Amerika második világháborús győzelmében, és most, a hidegháború csúcsán Nash feladatot akar az új konfliktusban. Vágyai teljesülnek, amikor felbukkan a rejtélyes William Parcher, és szigorúan titkos megbízatást ad neki: ellenséges kódokat kell megfejtenie.
Nash teljes szívvel és aggyal veti magát a munkába. Ám szívére másfelől is vár feladat. Megismerkedik a gyönyörű és ragyogóan okos Aliciával, aki Nasht egy számára eleddig teljesen ismeretlen fogalommal ismerteti meg: a szerelemmel. Összeházasodnak, de Nash nem avathatja be hitvesét kettős életébe. Ám ennek a munkának, veszélynek és titkolódzásnak súlyos ára van..."

Hozzászólás

Márti, úgy emlékszem, láttam a filmet. Nagyon jól megfogtad, a sötét képeket is szépen visszaadja a leírásod.

Remek!

Üdv.

Tamás

-

csurdu - Balogh Márta

Oscar-díjas film

"A mű 2002 márciusában elnyerte a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek, a legjobb női mellékszereplőnek és a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó Oscar-díjat." (NET)

-

csurdu - Balogh Márta

Nash gyerekes, naiv, őszinte

Nash gyerekes, naiv, őszinte lélek és ragyogó szellemű, zseniális tudós, aki éppen a sebezhetőségével és zsenijével tudta meghódítani az egyik tehetséges ráadásul még szépséggel is megáldott  tanítványát.

Szerencsés véletlen folytán a magánélete segített abban, hogy a betegségét tudja kezelni, mind az orvosi, mind a családi támogatást megkapta. Maga is felfogta annak jelentőségét, hogy ráébredt arra, hogy mivel tudja távol tartani kísérteteit, mégpedig azzal, hogy nem veszi komolyan őket, és leköti a valódi tevékenysége.

"Közgazdasági Nobel-díjat kapott a játékelmélet területén kidolgozott elemzésekért.

Autóbalesetben életét vesztette John Forbes Nash, a Princeton Egyetem közgazdasági Nobel-díjas matematikusa, akinek életéről Egy csodálatos elme címmel négyszeres Oscar-díjas film készült Russel Crowe főszereplésével.

A 86 éves tudós és felesége, a 82 éves Alicia a New Jersey-i autópályán utazott egy taxiban, amelynek vezetője elvesztette uralmát a gépkocsi felett. A jármű a védőkorlátnak ütközött, az idős házaspárt pedig az ütközés ereje kivetette az autóból. Mindketten életüket vesztették. A baleset körülményeit még vizsgálják." (NET)

-

csurdu - Balogh Márta