Cincér Dani (Dal), gondolatok

Csurdu: Cincér Dani

(Dal)

Cincér Dani lóháton ült,

Hűlt helye lett, elrepült.

Nem keresi, nem kutatja,

Áment mondott, nem rezdült.

Ezt is csak a látszat adja,

Lelke mélyén megsiratja.

Ebül hagyta, mégis tartja,

Szíve máris visszavárja.

 

Ki mit lát és ki mit gondol? Nem mindig derül ki. A szavai viszont rávilágítanak arra, hogy mivel foglalkozik.

Kiégés: „Mi történik akkor, hogyha a választott hivatás nem felel meg az egyén személyiségének? Vagy ha meg is felel, de később olyan élmények érik, amelyekkel nem tud megbirkózni? Azoknál a pályáknál, amelyek az emberekkel való foglalkozást igénylik, mint például a tanári pálya, ilyenkor megnő a szakirodalomban burn out szindrómaként emlegetett kiégés veszélye.” (NET)

Ha belegondolok abba, hogy egy-egy ember hová jut el a hivatásában, a veszélyeztetett pályákon, ha nem fejlődik benne, hanem visszafejlődik, akkor is a kiégés fenyegeti, amit nem is biztos, hogy felismer, ha pedig érzékeli, nem tudatosítja. A fejlődés lehetősége a sokoldalúság, mással is képes foglalkozni, nem csak a hivatásával.

Elgondolkodtatott, hogy mi kell ahhoz, hogy valakinek kifinomult érzéke legyen a megtévesztéshez. Ilyenek lehetnek a csalók, a tolvajok... Valószínű, hogy a génjeiben van, ösztönösen ilyen, sosem tanulta, mégis benne él és használja, kihasználja azt, akit lehet, aki megbízik benne.