Tükörlabirintus (újságcikk)

Tükörlabirintus, avagy „könnyű annak, aki ír”

Balogh Márta évtizedeken át rejtegette titkait

 

Koczka Kata

 

Mindannyian tükörlabirintusban járunk. Életünk útvesztőit, tévútjait, zsákutcáit bárhogy akarjuk is, nem tudjuk kikerülni, mialatt a kapott sebeinket nyaldossuk, kínunk fokozandó, arcunkat kénytelen-kelletlen tükrök felé fordítjuk. A tükrök pedig nem mindig azt mutatják, amit látni szeretnénk. Életünk folytonos megmérettetés, erőpróbák naponta ismétlődő harca, melyben fáj, de keményedünk. Néha szeretnénk a falba simulni, beleolvadni a tájba, elveszni egy gyönyörű érzésben, máskor vágyunk megmutatni önmagunk, megismételhetetlen mivoltunkat a világ elé tárni.

Balogh Márta több évtizeden keresztül rejtegette lelke titkait, érzéseit, hangulatait, melyek, mint a kagyló héja alá került piszok, igazgyönggyé, kristálytiszta versekké nemesedtek benne. Szerencsére – mindannyiunk szerencséjére – azonban a Tehetségnek megvan az a jó tulajdonsága, hogy csak ideig - óráig – évtizedekig? – lehet neki gátat szabni, mert egyszer mégiscsak kitör, mint a vulkán, vagy inkább szelíd határozottsággal, mint a hó alól a keményre fagyott földet, avart, bármit áttörve, fejét a napvilágra robbantó hóvirág teszi. Így történhetett, hogy Balogh Márta hosszú idő után megadta magát a sorsának, és nekiállt önálló kötetébe szánt írásai, versei átfésülésének, szerkesztésének. Szerencsénk, hogy megtette, mert szegényebbek maradtunk volna, ha a Tükörlabirintus című könyv nem jelenik meg. Játékos gyermekversek, prózai munkák, a lélek legmélyét kutató versek gyűjteményében a tartalom és a forma összhangja valósul meg. Talán Márta ars poeticája a Könnyű annak című, Székesfehérváron, 1998-ban írt verse: Könnyű annak, aki sír: / Ki tudja mutatni fájdalmát./Könnyű annak, aki ír: / Ki tudja írni magamagát.. / Könnyű annak, aki kő: /Simává csiszolódik, érlelődik, / Homok lesz belőle, / Megmarad örökre.

Fejér Megyei Hírlap 2005. április.