Tükörlabirintusról (újságcikk)

Tükörlabirintus

Újabb kötettel gyarapodott a Dunaújvároshoz kötődő költők műveinek virtuális könyvtára: a közelmúltban jelent meg Balogh Márta válogatott műveinek gyűjteménye. A kötet kiadásának szándékát régóta érlelgette már a szerző, s most pályázati források elnyerésével nyílt lehetőség a könyv megjelentetésére az Accordia Kiadó gondozásában.

Balogh Márta a Somogy megyei Csurgón született, a dunaföldvári Magyar László Gimnáziumban érettségizett, majd a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán szerzett diplomát könyvtár-magyar szakon. Évtizedekig Dunaújvárosban élt és dolgozott könyvtárosként, néhány éve munkája Pusztaszabolcshoz köti. Írásaival, verseivel a korábbi években rendszeresen találkozhattak az olvasók a Duneferr hetilap hasábjain is.

Nem könnyű helyzetben van manapság az, aki versírásra, nyilvános kitárulkozásra szánja el magát: megvívta a maga harcait a szerző is. Voltak nehéz időszakok is az életében, amikor gyógyír volt a test és a lélek számára az alkotás öröme.  Érzékeny, a mások lelkére, gondolataira is kíváncsi emberként járja a maga útját, olykor falakba ütközve, olykor lebontva az akadályokat, mindenesetre elszántan és szép tervekkel. Saslengés című írásában így fogalmaz: „Megindult. Biztatták, segítették. Mint a majom a ketrecben – szokta  mondani – csak azért csinálta, hogy közönsége legyen. Minden mozdulat, minden testrész a helyére került… Tartotta magát. Edzett… Hátra meg előre lóbálta a lábát, kereste a saslengésnek megfelelő ritmust, erőt, kitartást… Felállt a gyakorlathoz. Megfeszítette magát, összerendezte energiáit, mozgásra hangolódott… Megtapsolták. Sikerült – gondolta magában – , megcsinálta. A szeme elhomályosult, de nem szégyellte a könnyeit. Az öröm befészkelte magát minden apró sejtjébe.. „ Balogh Márta versei emberszeretetről, tudatos egymásra figyelésről tanúskodnak, arról a megélt tapasztalatról, hogy csak úgy juthatunk előre az utunkon, a magunk kis tükörlabirintusában, ha van kihez sietni. Szép tanúsága e gondolatnak,

Társas lét című verse:

Rombuszsíkban 

Veled – egyedül

Tekergek

Heversz – morogsz

Esdek

Haragszol

Meg akarsz ütni

Védem magam

erőtlenül

csendesen

hangtalanul

kiáltanék segítségért

de csak hozzád

(Dunaújváros, 2001)

 

(Tükörlabirintus fedéllap fotója és a versTükörlabirintus fedéllap fotója és a vers)

 

Írta: Szilágyi Irén = Dunaferr. 2005. Június 24. – 25. szám