Titkok álommásai képen és aforizmában (újságcikk)

Dunaújváros (bt) - Egyestés kiállítás keretében mutatták be a nagyközönségnek szerdán Balogh Márta írónő Titkok álommásai című kötetét a Munkásművelődési Központban.

Több tekintetben is furcsa módját választotta új kötete bemutatására a Dunaújvárosban egykor könyvtárosként dolgozó írónő, Balogh Márta. A Titkok álommásai című könyvének illusztrátorát, Pénzes Petrát kérte fel, állítsa ki képeit a Munkásművelődési Központ földszinti terében, kizárólag a megnyitó estéjén. Másrészt a hivatalos bemutatón ő maga egy szót nem szólt könyvéről, annak felvezetését Gulácsi Zoltán, a házigazda MMK munkatársa vállalta magára. Meg is tette azt alaposan, állítva, ennek a kötetnek nem a könyvespolcon van a helye, hanem a táskákban, annyi és annyira jó tanulsággal szolgál. Petráról kiderült, a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karának negyedéves hallgatója rajz-vizuális kommunikáció szakon. Márta inkább csak a kis körasztalok mellett ülve, négyszemközt mesélt az érdeklődőknek művéről. Elmondta, nagyon nehezen lépett át az írói létbe, gondolván, nincs szüksége az irodalomnak arra, amit ő ír. Az első könyvét nem is vállalta fel, barátai tették meg helyette a szükséges lépéseket. Miután a kötet sikerét megtapasztalta egy fél évvel később, akkor kezdett el ismét írni. Rájött, hogy ha akarja, ha nem, fel kell vállalnia azt a rigmusfaragást, ami gyerekkora óta benne van. Dr. Balázs Tibor biztatta arra, hogy írjon aforizmákat, ő pedig megfogadta a tanácsot, így jött létre ez a könyv. Márta állítja, rendkívül érzékeny nemcsak magára, hanem másokra is. Érzi rezgéseiket. Az álommások aforizmáiban nem is ő van benne, hanem mások küzdelmei. Barátaié, az őt körülvevő embereké, munkatársaié, jó ismerőseié. A könyvet a szerző egyszerűen csak az olvasó embernek ajánlja. A könyv illusztrátorára, Pénzes Petrára is egy ismerőse hívta fel a figyelmét, hisz ő már közreműködött más köteténél is. Különösen megfogta, hogy így egy kiállítással is egybekötheti a bemutatót, mert ő maga nem szívesen áll ki az emberek elé beszélni. Sokkal inkább egy asztal mellett kötetlenül. Míg első könyvét még vállalni sem akarta, erről már így vall: Hiszek a könyvemben!

Dunaújvárosi Hírlap   2007. október 29.     Szerző: Balla Tibor