Bohém rapszódia

„Nemes gondolatok, szép szavak, jó tettek, épp ahogy tanítottad nekem, apa.”

A Bohém rapszódia című film bárkire jó hatással lehet, több is kevesebb is, mint a valóság. Honnan indult, milyen családban nevelkedett Freddie Mercury? Az apa feddte

az éjszakai kimaradásokért, nehezen viselte, hogy nem tud a fiára hatni. Anyja és húga elfogadóbb volt. „Perzsa szülők gyermekeként első rockbandáját Mumbaiban alapította.”

Már Angliában dolgozott, repülőtéri rakodómunkásként, mint egy zsonglőr, dobta a csomagokat, bőröndöket, hogy minél hamarabb végezhessen, legyen több szabad ideje. Hová járt Freddie éjszakánként? Bulikba, ahol élő zene szólt. Jól érezte magát a közönség között, rajongott a zenéért, értett hozzá, zongorázott. Titokban dalokat írt. Sokan ismerték, szembeszökő előre álló fogai miatt nem lehetett elfelejteni. Csendes, visszahúzódó, szemlélődő fiúnak látszott, bár a taglejtéseiben, volt valamiféle rátartiság…

Történt egyszer, hogy a zenekar énekese elhagyta a csapatot és Freddie-t felvették helyette. Kiderült róla, hogy nem Angliában, hanem Indiában született, Farrokh Bulsara a neve, bár a fehér bőre, barna haja miatt inkább európainak látszott. Mint egy család, úgy élt a négy tagú zenekar, bár Freddie feszegette a kereteit. Megismerkedett egy szép bolti eladóval, aki a szerelme lett mindaddig, míg a lány nem szakított vele. Mind a lányok, mind a fiúk tetszettek neki. Bulizós természete magával ragadta a fiatalokat.

„A Bohém rapszódia a Queen zenéjének és a banda rendkívüli énekesének kirobbanó története. Freddie Mercury fittyet hányt a sztereotípiákra és ellenszegült a konvencióknak, így vált belőle a világ egyik legkedveltebb zenésze. Tanúi lehetünk a zenekar üstökösszerű felemelkedésének meghatározó dalaik és forradalmi hangzásuk révén.”

„Mintha Freddie mássága kisebb tragédiaként jelenne meg az életrajzi filmben: az énekes magányos, nem tud osztozni a megállapodó, családot alapító bandatagok örömeiben, és egyedül marad művészi ambícióival is, stílusa és dalai, amelyek alapélményét melegbárokban szerezte, nem jönnek be zenésztársainak. Úgy tűnik, Freddie hajlama a hedonizmusra megbízhatatlanná, amatőrré teszi. A film szerint a Queen tagjai azzal töltötték a '70-80-as éveket, hogy a szemüket forgatták Mercury viselkedését látva. Pedig ez korántsem volt így: az amerikai Circus magazin riportere, aki részt vett az 1978-as Jazz című album kiadását ünneplő partin, megjegyezte: „Úgy tűnik, Brian May az esti karnevál főszervezője.” Lehet, hogy a csapat katalizátora az énekes volt, de a többiek sem voltak restek, ha bulizásról volt szó. A banda két élő tagja, Brian May és Roger Taylor azonban ezt nem bánták, még akkor sem, ha annak idején ők is örömmel voltak részei Freddie vad és kivételes történetének.”

„Mercury féktelen életvitelének a bandára gyakorolt hatásainak, és dicső visszatérésüknek a Live Aiden, ahol a már súlyos betegséggel küzdő Mercuryval az élen a rocktörténelem egyik legnagyszerűbb koncertjét adják. A Queen nem csupán zenekar, hanem egy család is volt, s máig megihletik a kívülállókat, az álmodozókat és a zene szerelmeseit.”

Apa és fia a film végén összeölelkezik. „Nemes gondolatok, szép szavak, jó tettek, épp ahogy tanítottad nekem, apa” – mondta a fiú mielőtt elindult a jótékonysági koncertre, amelynek a bevételét az éhező afrikai gyerekeknek szánták.

Lenyűgöző film, olyan Queen zenével, amely megrendíti az embert. – Az érzelmeket felszabadíthatja a film, katartikus hatása lehet.

 

Hozzászólás

Az is lehet jó, amit nem értenek teljesen az emberek, nem az értelmükkel, hanem az érzelmükkel fognak fel valamit, mint a Queen zenét is a koncerten, amikor a dal érzelmeket hoz felszínre bennük, megkönnyezik az előadást.

Az idea: Mire tanított engem az apám?

Ebben a filmben a másság inkább lelki oldalról hangsúlyosabb.

A film a zenéről szól, arról, hogy egy ember hogyan lesz alkotó, művész.

Aki nem ismerte eddig a Queen zenét, a filmből megismerheti, több szám is elhangzik.

-

csurdu - Balogh Márta

Hozzászólás:

A Queen életrajzi filmje gyakran figyelmen kívül hagyja alanyát. De lehet, hogy ez Mercuryt sem érdekelte volna: „Nem leszek olyan, mint Eva Perón” – mondta egyszer. – „Nem akarok aggódni azon, hogy »istenem, ha meghalok, remélem, felismerik, mit alkottam«. Az a lényeg, hogy jól éreztem magam.” (NET)

Bemutató: 2018. nov. 1. (Forgalmazza: Fórum Hungary)

-

csurdu - Balogh Márta