Bencus, Hess, szarka, hess!

Hess, szarka, hess! - Velünk is előfordult, hogy térültünk-fordultunk, és hűlt helye lett a holminknak. Nem akartunk hinni a szemünknek. Mint a bolygó hollandi igyekeztünk arra a pontra jutni, ahol megnyugszunk, megtaláljuk azt,

amit keresünk. Vannak személyes tárgyaink: anya-apa sugaras keze által adott holmik, meg amelyeket évek alatt gyűjtünk össze, hogy naponta használjuk és jól érezzük magunkat ezekkel a tárgyakkal, amelyek személyes dolgok, mégpedig: bőrtárcák, bértokok, igazolványok, mobiltelefon, szemüveg, nagyító, névkártyák, tollak, ceruzák, könyvek, saját írások, törölköző, tisztálkodó eszközök, ruhaneműk, egyebek. Még a csecsemőnek is vannak kötődései tárgyakhoz, ha visszaemlékezünk gyermekeink szokásaira. – A személyes dolgainkat is veszély fenyegetheti? Igen. A szarka szemfüles. – Az életünk fénysugarai nem hunyhatnak ki, ha megrabolnak minket, de olyasmiket veszíthetünk el, amelyeknek felbecsülhetetlen a értéke. Jobban szeretjük, ha a sugaras kéz – és nem az enyves érint meg minket. A szemtelen szarkáknak kell az is, ami nem áll jól nekik. A talmi csillogás vonzza őket. Lesben állnak. A szarkák tudják, hogy hová kell repülni, de nem mindig. Egyre több szarka van mostanában. Egyre többször rajtaveszthetnek. A szarkák érzik a veszélyt: hol előjönnek, hol eltűnnek. Rajtunk is múlik, hogy biztonságban legyünk. Miképpen? Ha mindannyian nyitott szemmel járunk, mind a barátok, a szomszédok, a kollégák, mind az ember, azért is, hogy vigyázzunk egymásra és az értékeinkre! Igen, megszívlelendő. – Ha hagyjuk veszni az értékeinket, eltékozoljuk. Hess, szarka, hess!

 

Bencus sokat volt levegőn. A bölcsödéből, az óvodából nem hazavitték, hanem a játszóterekre, a sétaterekre, a Duna-partra. Mindig szeretett futkosni, mozogni, ügyeskedni. Júliusban ötéves lesz, szép, fejlett kisfiú, nyúlánk, arányos alkatú és izmos. Önállóságra nevelték. Hogyan? Edzették az akaratát különféle akadályokkal, kérdezgették, visszakérdeztek, ösztönözték, provokálták, beszélgettek vele. Felébresztették benne azokat az energiákat, amelyek edzik az akaratot. Csak a mozgásában nem korlátozták, de megszabták az idejét a filmnézésnek, rövidfilmekkel kezdték,a két-három perces filmek után egyre hosszabb, több perces filmeket nézhetett. Következetesen, mégis jó ösztönnel nevelték a szülők és a nagyszülők. Nagy a rokonság, sok ember veszi körül, szeretettel törődnek vele. Szocializációja teljesebb az átlagnál. Amióta megszületett az öccse, aki már tíz hónapos, még jobban érzi magát, körülötte forgolódik. Anyától több feladatot kap, szívesen tevékenykedik. Náluk hagytam a simogatós telefonomat, és ő hozta utánam, mégpedig gyors futárként. A mami a nagy kedvence, aki jó érzékkel játszik és beszélget vele. Már nagyfiú, nem olyan simulékony, mint kicsi korában volt, és nem is szorgalmazzuk a puszikat, csak gesztusokkal, kézmozdulatokkal búcsúzunk. – Ahogy múlik az idő, egyre önállóbb lesz, még ritkábban fogunk együtt játszani.