Bencus, gondolatok

Épphogy elhelyezkedtem a kanapén, rá néhány percre Bencus is megérkezett. Látszott rajta, hogy már álmos, de a mamija felvillanyozza a bábokkal. Anya indulóban volt, el akarja hozni nekem „Az éhezők viadala” című trilógiát, hogy elolvashassam.

Bencus még odaszaladt hozzá, pár szót váltottak egymással, majd folytatta a játékot. Kezembe vettem az egyik képes mesekönyvét. Hangosan olvasni kezdtem a kuflikról. Bencus odajött hozzám, leült mellém. Először nem értettem, hogy mit szeretne, a csokiért jött volna? Csokit szeretnél, a mesét akarod hallgatni? – kérdeztem tőle. Mindkettőre igent mondott. Gondoltam, hogy most kipróbálom, hogy mit tesz akkor, ha tovább olvasom a mesét. Szinte el sem akartam hinni, hogy jobban érdekelte a könyv, mint a csoki. Visszajött anya, de nem szaladt elé, a helyén maradt, hallgatta tovább a mesét. Én olvastam, ő pedig a képeket nézegette. Amikor a kuflik fejjel lefelé lógtak, megfordította a könyvet, nem tudtam tovább olvasni, akkor hitte el, hogy úgy kell nézni a könyvet, ahogy van, nem kell forgatni. Elég sokáig tudott figyelni a mesére, a könyvre, majd folytatta a játékot mamival. Anyával beszélgettünk arról, ami egy hét alatt történt. Siófokon jártak, Anya szereti a tömeget, a legtöbb fiatal így van ezzel, én is szerettem annak idején. Bencus nagyon élvezte a kompot, ami a város közepéig jön-megy. Hűvös volt, mégis jól érezték magukat a sok látnivaló miatt. Budapestre is ellátogattak, játszóházban kötöttek ki. Az idő repült. Anya készülődött hazafelé, hiszen apa már várta őket. Bencus is megértette, hogy menni kell. Fogta a Babóca és a Kufli könyvet, a hóna alá csapta azokat, és felnőttes méltósággal elköszönt. – A gyerekek utánozzák a felnőtteket, olyan hamar nagyok akarnak lenni, pedig mi felnőttek leginkább ilyenkor élvezzük legjobban a társaságukat, hiszen még ártatlanok, aranyosak. Mindig így van, sosincs másként. – Még visszafutott egy diónyi játékért. Tényleg el akarod vinni? – kérdezett rá a mami. Csak rábólintott, és már el is tűnt a szobából, de a hátrahagyott energiái még ott futkostak körülöttünk.

Bármivel lehet „bábozni”, a plüss állatokkal, a babákkal,..fogjuk őket, és beszélünk, mintha ők beszélnének.

Sokféle dolog eshet rosszul az embernek, de a legbántóbb, ha az ember holmijai között mások turkálnak, szemezgetnek, ezáltal a saját fészek is csorbát szenved.

Ha az ember csak legyint a dolgokra, nem figyel, nem hallgat az együttlétek közben felmerülő sok-sok jelre, a hetedik érzék sugallatára, akkor nem csodálkozhat azon, hogy csalódások érik.

Snow elnök figyelmeztette Katniss-t a feladatára, hogy a diadalútja során valóban hitesse el az emberekkel, hogy tényleg szerelmes Peeta-ba.

Katniss és Snow elnök párbeszéde: K.: „Mindenkit meggyőzök a körzetekben, hogy nem akartam szembeszállni a Kapitólimmal, csak a szerelem elvette az eszemet – mondom. – Engem győzzön meg! „– adta parancsba az elnök. (Suzanne Collins: Az éhezők viadala)

Ha egy gyerekre nincs türelme az anyának, akkor kettővel jobban elbír majd?

A távkapcsolatokban a gyerekek sokszor nem is ismerik az apjukat?