Anyámnak

Csurdu: Anyámnak

Lelkemnek őstápnedve,

Anyám, anyám merre vagy te?

Élő képlet él fejemben,

Harcos szívem dobol bennem,

Tüzel szemem, forró testem,

Ezer érzés van énbennem.

Hol a gyógyír? - Mutasd nekem!

 

Sajgó vágyam száll felfelé,

Csak a sok gát van a helyén.

Testiségem csupa verem,

Könnyem nyelem, ha tehetem.

Amerre vakon elgázolok,

Csak vadulok, csak alkuszom,

Csak a szív zenéje hangsúlyos.

 

Eszem tapad érzékemre.

Szívet hordok érzékemben.

És démonait a nőiségnek

Űzném, kergetném, de hiába.

Oly ragadósak, oly bogáncsosak,

És kényszer szülte társaságukban

Újra meg újra megbántom magam.

 

Anyám, te meg én egyek vagyunk.

Ingadozva járunk, süppedünk,

Mégis továbbvisszük értékeinket.

Megőrizzük kincseinket.

Forradalmakat nyerünk,

Hogy a természet adja nekünk

Azt, amiért megszülettünk.