Anna nem adja fel

Székesfehérvár, Kisbér, Sopron, Balaton említhető, ahol az élettörténet játszódik és Horváth Csabáné (Papp Anna) 2012. október 13-tól napjainkig tartó

önfeláldozó harcát mutatja be, amelyet férje megmentéséért vívott, aki agyi katasztrófát szenvedett.

Annának tetszett a nyolc évvel idősebb fiú, és úgy érezte, hogy csak ő lehet a férje, Csabának is szimpatikus volt a lány. Az együttjárásból szerelem lett és házasság. Megszületett a két gyerek, Lili és Hanna. Boldogan éltek több mint harminc éven át. A férj vállalkozóként dolgozott Székesfehérváron a feleség pedig iskolaigazgatóként. Anna telefonhírt kapott – a derült égből villámcsapásként hatott - , hogy Csaba, a férje a székesfehérvári kórházban van. Alig bírta kivárni, azt a időt, amíg a férjéhez jutott, őt látva elsírta magát, de nem gyengült el, pedig az agyi katasztrófa olyan betegség, amelyből nem sokan gyógyulnak fel, mintha kómában feküdne, és a szeretet rezgéseit sem tudná felfogni.

Igen, meg fog gyógyulni, az ő szeretete és a lányaié által, vissza fogja őt hozni az életbe. Ibolya szeretete végtelenül árad. Naponta megy a férjéhez a lányaival, akik már felnőttek, de Hanna még tanul. Gondozzák, simogatják a férfit, beszélnek hozzá, elmondják mi történt aznap, sorra mindegyik. Napról napra minden történés azért van, hogy majd elmondják apának is. Hanna a tanulmányairól beszélt, az iskolatársakról, a focimeccsről, Lili a tanításról, a gyerekekről, a barátjáról, Anna pedig az otthonukról, hogy mennyire hiányzik, üres a ház nélküle, pedig a gyerekek is otthon vannak. Múlik az idő, egyik nap az asszony érzi, hogy a férje megszorítja a kezét, ez az első életjele, ami nagyobb reményt ad Ibolyának. A betegnek  semmilyen életfunkciója nem működött magától, de javulás történt. A család minden nap látogatta, ott álltak mellette, hetek teltek el. A kórházból átkerült Kisbérre, és Anna szabadságot vett ki, hogy gondozhassa, taníthassa, tornáztassa és sokat beszélhessen hozzá. Sikerült annyira feljavulnia Csabának, hogy némi önállóságra tett szert Anna mellett. Kicsit tudott mozogni, artikulációja javult, így az asszony nyugodtabb lelkiismerettel hagyta férjét Kisbéren.

Nemcsak a beteg férjét ápolta áldozatosan, hanem a munkahelyén is kitűnő munkát végzett, amelyet Székesfehérváron egy rendezvény keretében is kiemeltek. 2013 decemberében Anna iskolavezetői pályázatot nyert, Székesfehérvár képviselő testülete elismerte a munkáját és kinevezték iskolaigazgatónak újabb öt évre.

Annára otthon is nagy feladatok vártak, meg kellett szerveznie a munkát, át kellett alakítani a fürdőszobát, a házat, a lépcsőt, hogy Csaba kerettel is tudjon benne közlekedni. Aki tudott segített, lehetett az kolléga, ismerős és rokon. - Az asszonynak a munkahelyén is helyt kellett állnia, ráadásul új helyen dolgozott, leltározni is kellett, pályázni bútorra, egyébre, és bízni abban, hogy a férje lábra fog állni és az önállósága egyre nagyobb lesz. Tűzön-vízen keresztül harcolt a férje életéért, pedig kevesen hittek a gyógyulásban, a fejlődésben, de ő igen. Bízott a férjében, látta benne az akaratot. Csabát senki sem hagyta magára, többen látogatták a munkatársak közül is, szerették, becsülték, mint ahogy Annát is. – Átalakult a családi ház is, a beteg hazakerült. Ibolya szülei (akik már elég idősek) vállalták, hogy ránéznek, ebédet adnak, és a kisebbik lány Hanna segített, ha tudott. A nagyobbik, Lili többet volt távol. - Ibolyának sikerült Sopronba vinni Csabát olyan több napos kezelésre, amellyel sokat javult az állapota. A beteg még visszakerült Kisbérre, de már nem hosszú időre. Anna arra kérte a férjét, hogy gyakoroljon, mert csak úgy tud otthon maradni, ha megbízható állapotba kerül.

Az asszony szinte a vállára vette a férjét, beszélt hozzá, tornáztatta, biztatta, gondozta, ha meglátogatta, és Csaba mindent megtett azért, hogy jobban tudjon mozogni, beszélni… Ennyit tesz a bizalom, a szeretet és a vágyakozás az otthon után. - Csaba végre hazakerült végleg. A harcnak még nincs vége, Anna most is arra ügyel, hogy a férje ne lustuljon el, legyen valami, ami „hajtja” előre a biztonságos mozgásra és beszédre. Egy kutyus került a házhoz, hogy legyen a férjének is tevékenysége. - Anna újra elvitte őt Sopronba, több napos kezelésre, ami örömöt hozott, a készségeit feljavította, biztosabban mozgott. Múlnak a hetek, a hónapok és erősödik a beteg.  A nyáron rövid ideig Balatonon voltak, egészen fellelkesült, még a beszéde is érthetőbb lett. Szeptember eleje van, itt az ősz, és Anna az estéket és a hétvégeket már együtt tölti párjával a székesfehérvári családi házban, de tudják, hogy az élet harc és az otthon biztonsága, a tevékenység a legnagyobb orvossága Csabának. - Vajon hányan tudtuk volna végigcsinálni azt, ami Annának sikerült?