1848. március 15. Emlékezünk

Csurdu: A forradalomért  (Beszéd) 

Mi tette szabaddá az embert, a népet?

A szabad szellem, a forradalmi küzdelem.

Szabadság, egyenlőség, testvériség! - jelszavával, a milliók harcában,

a milliók küzdelmében, új emberek születtek, új források fakadtak.

Rátok emlékezünk:

Névtelen forradalmi hősök,

Neves forradalmi hősök,

Véres és vértelen forradalmak.

Rátok emlékezünk:

az eszményre, a drága szellemre,

a forradalmi szellemre,

hogy őrizzük a lángot,

az emberi nagyságot!

Szabadság, egyenlőség, testvériség! -

Megmaradt bennünk, vagy hagyjuk elveszni?

Éltetjük vagy temetjük a hőst,

az emberi nagyságot, a forradalmárt,

ki milliókért hallatta szavát

és milliókért vállalt mártírhalált?

Szabadság, egyenlőség, testvériség! -

Teszel és felelsz érte.

Gondold meg jól! - Rajtad csattanhat az ostor!

 

Marta Balogh Cxurdu

Je memoro de niaj martiroj

Al altaro de niaj martiroj

Florkronojn ni metas.

Al altaro de niaj martiroj

Oferon ni donas.

Al altaro de niaj martiroj

El vortoj cxenon ni faras.

 

Al altaro de niaj martiroj

Flamon sur flamon faras,

Nuntempo al gxi efiku 

Nuntempo al gxi efiku ,

La flamo futuron atingu!

 

Idézetek 

Bíztatás   (Batsányi János 1763-1845)

A Hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,

Ügye mellett önként s bátran bajra menni,

Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,

S minden áldozatra mindenha kész lenni –

 

Barátom! oly dolgok, mellyek az embernek

Dicsőség mezején oszlopot emelnek,

S mellyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)

A Jók sírodban is áldanak tisztelnek.

 

A nagy titok  (Kazinczy Ferenc 1759-1831) 

Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted

    Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.

Juhász Gyula: Március idusára

"Vannak napok, melyek nem szállnak el, 
De az idők végéig megmaradnak, 
Mint csillagok ragyognak boldogan 
S fényt szórnak minden születő tavasznak. 
Valamikor szép tüzes napok voltak, 
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak. 
Ilyen nap volt az, melynek fordulója 
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja."

/Juhász Gyula: Március idusára/

-

csurdu - Balogh Márta

Bán Mór, Hunyadiak, Németh László...

Bán Mór, Hunyadiak, Németh László...

Hunyadi olyan ember volt, akiért a katonái tűzbe mentek, sőt azóta is  költők, írók művészek éltetik, ábrázolják (hitük, tudásuk gondolkodásuk tehetségük szerint) alkotásaikban.

Németh László nélkül szegényebb lenne a történelem és az irodalom. Csurduwebmester olyan gondolatokat idéz, hogy szinte beleborzong az ember.

 Mezőszilason járva, a környéknek, a falunak olyan légköre, atmoszférája volt, hogy szinte feltöltődött az ember a jó levegőtől. meg a példa értékű, gondozott Német László hagyaték láttán.

Aki a bőrén érzi a történelem szelét, az úgy él, hogy ezáltal másokat is éltet, lehet az gondolat, vélemény és tett.

1848. márc. 15. Nemzeti Ünnep. Már az óvodában magyar zászlót lengetnek a gyerekek, Petőfi és más költők verseit szavalják. és ez így megy évről évre, mindig többet tudnak meg róla, és felnőtt korukban már a maguk módján ünnepelnek.  Mégis úgy érzem, ha a szívünket és eszünket együtt használjuk, jobban élnek bennünk a történések.

Mi történt 1848. március idusán?

"Szónokok voltak: Klauzál Gábor, Nyáry Pál, Irinyi József  -

az elégedetlen fjúság, Petőfi, Jókai, Vasvári vezetése alatt a Pilvax-kávéházba ment és ott a Közvélemény asztalánál elhatározta, hogy másnap, azaz 15-én reggel az egész városban kihirdeti a 12 pontot. Jelen voltak: Petőfi, Jókai, Bozai Pál, Bulyovszky Gyula, Vasvári Pál, Sükei I., Telepi György, Hamary Dániel...

Ezek voltak a szabad sajtó első termékei: Mit kíván a magyar  nemzet ? (12 pont) és a Nemzeti dal (Petőfi Sándor verse). Míg a nyomtatás tartott, Petőfi, Jókai, Vasvári, Egressy s Irányi beszédet tartottak a néphez. Ekkor Petőfi negyedszer szavalta el a Nemzeti dalt. Csak délfelé oszlottak el, megállapodva abban, hogy délután az államfogságban levő Táncsics Mihály kiszabadítására mennek Budára.

Ezután Holovics tanácsnok kívánt gondolkozási időt, hogy e pontok tanácskozás alá vétethessenek. Megcáfolta őt Rottenbiller Lipót alpolgármester, arra hivatkozván, hogy már egész délelőtt tanácskoztak efölött. Ezután szónokolt Nyáry Pál Pest megyei alispán és a pontokat pártolta, utána Klauzál Gábor, aki az első és 11. pontok rögtöni életbeléptetését is sürgette. A pontokat Szepessy Ferenc polgármester és a tanács tagjai aláírták, és Rottenbiller az ablakon át felmutatta a népnek.

E nap délutánján kívánta a nép a színházi aligazgató Bajza Józseftől, hogy a színházban e nap ünnepélyére teljes kivilágítás mellett a betiltott Bánk bán adassék elő. Bajza mondta, hogy szívesen tűzi műsorra. A színészek nemzeti színű kokárdákkal léptek ki a színpadra, Egressy Gábor a Nemzeti dalt szavalta, az énekkar énekelte hozzá a Himnuszt és Szózatot."

 

"Végül a Rákóczi-induló mellett oszlott el a nép. Az állandó választmány azonban reggelig együtt ült.

Ezalatt Kossuth Bécsben tárgyalt a Habsburg vezetőkkel. V. Ferdinánd király először nem akarta szentesíteni a pozsonyi országgyűlésen előző nap megszavazott feliratot, azonban 16-án hajnalban – hallva a Pest-Budán történtekről – kénytelen volt engedni.

Március 15-én a bécsi forradalom hírére magyar küldöttség indult a pozsonyi országgyűlésről a császári városba, s időközben Pesten is kitört a forradalom. Március 16-án Bécsbe is eljutott a pesti forradalom híre. Az udvar meghátrált, s kénytelen volt engedni a pozsonyi küldöttség követeléseinek. Hozzájárult március 17-én gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez. Beleegyezett az önálló magyar kormány megalakulásába. Megígérte, hogy a király szentesíti a reformtörvényeket. A gróf Batthyány Lajos vezetésével megalakuló új kormány már nem a királynak, hanem az ország választott képviselőinek, a magyar országgyűlésnek tartozott felelősséggel. Ezért tehát független, és felelős kormány volt."

Igen, neveket említünk, akik nevüket adták a haza ügyéért, már a reformkor megmutatta azokat at egyéniségeket, akik az első magyar kormányban szerepet kaptak:

 

Batthyány Lajos elnök, Szemere Bertalan belügyek, Kossuth Lajos országos pénzügy, Deák Ferenc igazságszolgáltatás és kegyelem, Mészáros Lázár honvédelem, Klauzál Gábor földművelés, ipar és kereskedés, Széchenyi István közmunka és közlekedésügy, Eötvös József nevelés (majd az átnevezés miatt vallás és közoktatás) 

Esterházy Pál a Felség személye körüli miniszter

A nevek hullnak ki először a fejünkből, pedig vannak szerepek, amelyekhez nevek kapcsolódnak, anélkül nem lesz teljes a képünk. Ami megerősítheti az emlékezetünket, az a kép és hang együtt: Hídember című film, amely a reformkor  hősének, gróf Széchenyi Istvánnak  és kortársainak állit emléket, az aradi vértanúk kivégzése után, Széchenyi temetésével lezárja a történetet. 

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcnak állít emléket egy film: A kőszívű ember fiai (Jókai Mór azonos című regényéből)

 

 csurduwebmester. .

-

csurdu - Balogh Márta

Az 1848-as honvéd zászlóinkról

Az 1848-as honvéd zászlainkról

„Ezek a hazatért hadilobogók (…) nem egyszerű hadijelvények, hiszen nagyanyáink egy harcos nemzedék legszebb álmait, a győzelem és a szabadság álmát hímezték rájuk. Ezek a zászlók fájdalmas kudarcoknak voltak a tanúi, de láttak világraszóló csodákat is. Látták, hogyan alakul át egy békés szántóvető nép haragos, szilaj tengerré, fegyelmezett hadsereggé, hogy megküzdjön a zászlókra írt eszményért: a Szabadságért. Azt mondják, nem mindig nemzethalál a háborúvesztés. A becsülettel végigharcolt háborúban nem hal meg a nemzet. Ha a nemzet élni akar, nincs hatalom, amely megfojthatná… Örök igazság marad, hogy csak azok a nemzetek maradnak fenn, amelyeknek fiai készek meghalni a jövendőért.”

Somogyvári Gyula (Gyula diák), 1941

-

csurdu - Balogh Márta

Hozzászólás

Hozzászólás

"Deák István: A törvényes forradalom. Kossuth Lajos és a magyarok 1848–49-ben. Bp., 1994. Gondolat [1983]
Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége. Bp. 1986, Magvető (Nemzet és emlékezet)
Spira György: A pestiek Petőfi és Haynau között. Bp., 1998. Enciklopédia
1848–1849. A szabadságharc és forradalom története. Szerk.: Hermann Róbert. Bp., 1996. Videopont
Hermann Róbert: Megtorlás az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc után. Változó Világ, Bp., 1998
Hermann Róbert: 1848–1849. A szabadságharc hadtörténete. Bp., 2001
Az 1848–1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk.: Pálmány Béla. Bp., 2002, Magyar Országgyűlés
Szószék és csatatér. Politikusi naplók és visszaemlékezések 1848–1849. Szerk.: Hermann Róbert. Bp., 2000, Balassi
Az aradi vértanúk. Levelek, visszaemlékezések, cikkek, naplótöredékek. Szerk.: Katona Tamás. Bp., 2003. Corvina [1979, 1983]
Az aradi vár története, Zrínyi Kiadó, Budapest, 1998, ISBN 963-327-313-7
Negyvennyolc a kortársak szemével. Képek, nyomtatványok és iratok. Szerk.: Rózsa György – Spira György. Bp., 1973

Szépirodalom[

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Jókai Mór: A tengerszemű hölgy

Film

Sára Sándor: 80 huszár, 1978
Nádasdy Kálmán, Ranódy László, Szemes Mihály: Föltámadott a tenger, 1953" (NET)

Hogyan gondolkodtak elődeink? Jókai úgy ír 1848-ról, hogy katarzist élünk meg, ha őt olvassuk, felemeli a lelket. Gondoljunk csak A kőszívű ember fiaira, meg a filmjére! 

80 huszár című film igaz, hogy lelombozza az embert, de kérdéseket vet fel. Vajon, miért ment a főhadnagy a "Bécsből" hazafelé szökő katonái után? Miért akarta a főhadnagy egyben tartani a huszárokat? Vajon jobban jártak volna a huszárok, ha szétválnak, és úgy mindenki egérutat talált volna hazafelé?

Föltámadott a tenger (Petőfi és Bem) című érzelemdús, lelkes film az  1848-as forradalom kirobbanásának, az azt követő  szabadságharcnak, kiemelten Kossuthnak állít emléket, meg Petőfinek és Bem apónak. A nép erejét hangsúlyozza. „A szabadság olyan, mint a levegő, vagy minden népé, vagy egyiké (senkié) sem.”  (Az idézett mondat egy szép gondolat, bölcsesség, amelyre ráéreztem a filmben. A filmben helye van, igaz, de a valóságban már érvényét vesztheti, nem igaz, ezért elbizonytalanodtam.  A mondat tartalmának szépsége és igazsága nem mindig jár párban.)  

A tengerszemű hölgy 

"Valamennyi Jókai-regényre jellemző erények - romantikus meseszövés, izgalmak, az olvasó egyértelmű rokon- vagy ellenszenvét kivívó karakterek ábrázolása, nem lankadó érdeklődés - mellett ez a mű egyéb érdekességekkel is szolgál. Az író itt ugyanis saját élete regényesítésével is megpróbálkozik, amelyre a legjobb alkalmat az első ifjúkori szerelem megrajzolása adja.
Fiatal korában az író beleszeret egy gazdag és szép komáromi leányba, Erzsikébe. A lány - bár titokban vonzódik hozzá - kineveti őt. S férjhez megy egy jóképű, gazdag úrifiúhoz. Erzsike egy alkalommal rajtakapja férjét a gulyás feleségével és otthagyja férjét, a gulyáshoz költözik. Éli a parasztasszonyok életét, mígnem a gulyás vissza nem veszi feleségét.


Erzsike - menekülve az égő Komáromtól - találkozik régi ismerősével, Bálványosi színidirektorral. Bálványosi megmenti őt a biztos pusztulástól, s Erzsike együtt marad vele. Szeretője nevében igazi hőstettet visz végbe, átvág az ellenség táborán, hogy a magyar sereg fővezéréhez, Debrecenbe eljuttasson egy fontos üzenetet. Később Bálványosiban is csalódik, újabb férjet talál egy császári főhadnagy személyében. Ennek eleste után egy vidéki városba vonul vissza, s férjhez megy egy kálvinista rektorhoz. Ez a választása sem sikerült, s a puritánságba öltöztetett képmutatás annyira elkeseríti, hogy megöli férjét. Így élete hátralévő részét börtönben tölti. A regény cselekményét Jókai saját életének eseményei adják, nem kisebb érdekességű korban, mint amilyen a szabadságharc, s az azt követő megtorlás évei. A magyar történelem sok ismert alakját is felvonultatja az író, a kötet ebből a szempontból is érdekes." (Legeza Ilona könyvismertetője)

"Egy nő, akinek szeme tengerszem, a csodát jelenti a szemébe pillantó férfi számára. A csoda pedig birtokolhatatlan. Erzsike szédelgők, csábítók, kerítők prédája lesz, férfiaké, akiket nem érint a csoda. Utolsó férjét megöli, és a márianosztrai fogházban fejezi be életét. Mi történik egyetlen méltó hódolójával? Az ő sorsa nem tragikus. Humora sosem hagyja cserben, szenvedélyesen érdekli a történelem és a politika, leköti az írás. Egyébként Jókai Mórnak hívják. Jókai önéletrajzi ihletésű, öregkori remekét nyújtjuk át az olvasónak." (Könyvmoly...)

-

csurdu - Balogh Márta

Hozzászólás

.1848-49-es forradalom és szabaságharc:

"Az új országgyűlés - Nemzetiségi kérdés - Az önvédelmi háború – A horvát támadás -                 

Pákozdi csata -  A kormány lemondása és az OHB megalakulása - A bécsi forradalom -

Schwechati csata -  A székelyek felkelése - A téli hadjárat - Az országgyűlés Debrecenben -

A tavaszi hadjárat -  Előzmények – Haditerv – Végrehajtás - Új haditerv – Győzelem -

A Szemere-kormány - A nemzetiségek a szabadságharcban - A szabadságharc leverése -

Az orosz intervenció - A haditervek - Az utolsó napok – Fegyverletétel - Megtorlás

 

Irodalom – Szépirodalom - Film: A kőszívű ember fiai  (írta Jókai Mór, Rendezte: Várkonyi Zoltán 1965, felújítva 1976)

         

Honvédek: Görgey Artúr, Klapka György,  Bem József, Dembinszky  Henryk, Perczel Mór...

Az aradi vértanúk:

Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos

-

csurdu - Balogh Márta

Hozzászólás - Tisztelgés a Szabadságharc Honvédei előtt

 Hozzászólás - Tisztelgés a Szabadságharc Honvédei előtt

Úgy gondolok az 1848-49-es Szabadságharcra, hogy talán az volt az utolsó próbálkozása nemzetünknek a szabaddá válásra, amikor még az emberek többsége komolyan gondolta a szabadság, a nemzethez tartozás eszményét. 1956-ban már magyarnak magyar volt az ellensége.  1848-ban a magyar nép honvédei mind hősök voltak. Selmecbányától Budapestig, bányásztól a szegény parasztig, mind ugyan az az ember volt: magyar hős. Fontos személyek voltak Petőfiék, Táncsics, Kossuth stb... Ennek ellenére azt mondom NEM, mindenki fontos volt.  Úgy gondolom, most nem Petőfitől idézek, bár Ő volt  Szabadság Gondolatának egyik legfontosabb megtestesítője, hanem Tóth Kálmántól. Szomorú vagyok, mert nem látom az emberekben ezt a nemzeti tudatot, ami felmenőinket akkor hajtotta, s csendes harcban elveszik Hazánk.  Fogadják szeretettel:

Tóth Kálmán: Előre!

A gárdának a jelszavát
Egész világ hangoztatja:
"A francia gárda meghal,
Hanem magát meg nem adja."
Nekünk is volt egy jelszavunk.
Lázba jött a honvéd tőle:
Nem volt abban a halálról,
Nem volt abban megadásról,
Egy szó volt csak, hogy: Előre!

Ezzel hímzé a honleány,
E szóval a honfi-zászlót,
Ezzel ment el az a gyermek,
Akit anyja másnap gyászolt.
De ha maradt még egy fia
S kívánta a haza tőle:
Az egyiket nem siratta,
A másikat odaadta
S ment a gyermek, ment - Előre!

Csodálatos ifjú sereg,
Mely, nem tudni: hogyan támadt,
Napok szülték s mégis mintha
Szülte volna három század.
Ott rohannak... pusztitó tűz...
A fele már ki van dőlve...
Most elnyeli a füstfelleg...
Meghaltak tán? - Nem! ott mennek!
Ott hallatszik, hogy: Előre!

Mint viharkor a tengernek
Összezúdul minden habja:
Mind ott voltak... Egymás mellett
A fiú és édesapja.
Apa elhullt - és a fiú
Ráborúlt a vérző főre:
"Csak egy szót még, édesapám!..."
A haldokló fölnézett rá
És azt mondta, hogy: Előre!

Oh drága kincs, melyet annyi
Sírhalom-föld be nem fedett...
Szó, amely - bár némán - kiált...
Mit elvenni nem lehetett,
Ott van a zúgó erdőkbe - 
Beírva az arcerdőkbe,
Csontok közé, mik széthulltak...
Mert azok is megmozdulnak,
Ha még egyszer lesz: Előre!

csurduwebmester. 

-

csurdu - Balogh Márta