Életrevalók

Életrevalók című film: Vajon, hogyan lesz egy csavargó, bandázó, semmirekelő, mihaszna, bűnöző hajlamú fiatalemberből rendes ember?  „A film valóságos történeten alapul, amit a rendezők egy 2004-es dokumentumfilmben láttak” Mit tudnak a fiatalemberről,

aki ápolónak jelentkezik egy gazdag, de béna úriemberhez, Philippe-hez (aki kerekesszékhez van kötve)? (Illetve aláírást akar kapni azért, mert jelentkezett az állásra, ez alapján kapná meg a segélyt.) A huszonhárom éves férfi, Dris eddig munkanélküli segélyekből élt, többször volt börtönben és nemigen fűlik a foga a munkához. Hogyan tudja megállni a helyét egy olyan helyzetben, amihez semmiféle képzettsége nincs? Dris erős, mozgékony, fesztelen, közvetlen, fekete bőrű fiatalember, akiben lát valami biztatót a teljesen béna Philippe, legalábbis feltételezi, hogy a fiú képes lesz arra, hogy a helyzetváltoztatásaiban segítsen neki. Dris visszamegy a segélyezéshez szükséges papírokért, közben ámulatba ejti a környezet, a leendő lakása, szobája… Rádöbben, hogy ez egy szerencsés fordulat lenne az életében, hogy lakhat valahol, ami szép, és ideiglenesen, egyedül az övé. Munkába áll, amely nem is olyan egyszerű képzettség nélkül. A filmben meglepő változások történnek, elég hozzá egy életrevaló férfi, aki a maga természetességében adja magát, kimondja mindazt, amit érez, nem rejti véka alá a véleményét, akár helyes, akár nem. Leginkább a szíve van a helyén, képes megszeretni azt az embert, akit ápol, és a „két számkivetett ember” lépésről lépésre egyre közelebb kerül egymáshoz. Dris a környezetében élő emberekkel is igyekszik jó kapcsolatot ápolni. Philippe egyre többet mutat meg a fiúnak a maga műveltségéből. Örömmel veszi észre, hogy Dris forgatja a szótárt, ellenőrzi a szavakat, használja a könyvtárt, szívesen megy vele kiállításokra, képes ráhangolódni a komolyzenére, bár a könnyűzenét jobban szereti, mert arra táncolni is lehet. Megható jelenet, amikor bemutatja saját festményét, amit kiállításra is visznek, sok pénzt kap érte. Philippe rá van szorulva Dris-re, de szellemével előreviszi őt, megváltozik a fiú világszemlélete… Eljön az a nap, amikor Dris távozik a palotából, ahol Philippe-vel őszinte, szinte baráti kapcsolatot tartott, figyelt rá, életkedvet adott neki, pedig ápolónak vették fel. Nagy hatású jelenet, amikor, Dris távoztában, Philippe parkolójára betolakodót figyelmezteti, mutatja a parkoló tábláját. Az unokaöccsét is nevelgeti, segíti a nagynénjét, aki felnevelte, és annak nagy családját. Mindebből látható Dris pozitív irányú fejlődése. – Vajon mi történik a palotában? Szinte elszürkült minden. Philippe nem tudta megszokni az új ápolót, ismét Dris segített. Megismétlik a film első jelenetét, az utazást, mégpedig azért, hogy megtalálták azt a helyet, ahol Philippe légzése javulhat, márpedig a tengerpartnál nem lehetne kedvezőbb élőhely számára. A hotelben vidám jelenet a borotválás, a bajusz, meg a szakáll formája megváltoztatja az arcát, jókat nevethetünk az alkotásokon. Dris édes csapdát állít Philippe-nek, közli vele, hogy egyedül hagyja, mert találkozót, randit szervezett, és a hölgy már itt is van. Megnő a feszültség, érződik a drukk, szinte parázslik a kép, de nincs menekvés. Philipp látja Drist, az ablakon át, aki próbálja nyugtatgatni, és megérkezik a nem várt hölgy, aki mindennél többet jelent majd, hiszen a felesége lesz. Az utolsó képen még látjuk őket, barátságuk nem szakadt meg. – Az ember megérzi, hogy ki az, aki szereti, figyel rá, és ki az, aki csak úgy csinál.

Életrevalók /Intouchables/

magyarul beszélő, francia vígjáték, 107 perc, 2011 

Rendező:Olivier Nakache, Eric Toledano

Driss Omar Sy Philippe Francois Cluzet

Yvonne Anne Le Ny Magalie Audrey Fleurot Marcelle Clotilde Mollet Elisa Alba Gaia Kraghede Bellugi Adama Cyril Mendy

Albert Christian Ameri  Adama Cyril Mendy Albert Christian Ameri

Hozzászólás

Tudjuk, hogy a film alapja: igaz történet. Természetesen egy film forgatókönyve, a rendező képzelete újraalkotta az igazit, és lehetnek benne változások.

Ismétlem: Miután a film berobbant, Sellou (Dris) megjelentette az önéletrajzát, amelynek címe: Tu as changé ma vie (Megváltoztattad az életem).

-

csurdu - Balogh Márta

Dris és Philippe

A film két főhősének helyzete abban rokon, hogy mindkettő tehetetlen a maga sorsát illetően, illetve segítség kell ahhoz, hogy „szabadon” éljenek.  Dris szereti a munkanélküli életet, csavargó, segélyen él, vagánykodik, a börtönt is megjárta, nem kedveli a gazdagokat, bandázik, de akkor hagyja ott őket, amikor akarja. Fekete bőrű, vidám, közvetlen ember. Philippe gazdag, palotában él, művelt, okos ember, belső tartása van, tolószékhez van kötve, teljesen béna. Szereti a művészeteket, van humorérzéke. A két férfi kapcsolatba kerül egymással. Mindketten kölcsönösen hatnak egymásra, éppen azt kapják egymástól, amire szükségük van,

-

csurdu - Balogh Márta

Dris

Igaz, hogy a fiú, Dris jó kapcsolatot tud kialakítani az ápolttal, Philippe-vel a személyzettel, de van benne olyasvalami, ami kívülállóvá teszi. Mindig eleven, vidám, nincs hozzászokva a fegyelemhez, viselkedése megbotránkoztatja a többieket, mégis szóba állnak vele. A komolyzenei hangverseny után Dris bekapcsolja a magnót, és táncolni kezd magában, majd a személyzet többi tagja is táncra perdül. Philippe, aki kerekesszékben ül, kifejezettel élvezi ezt a programot, látszik rajta, hogy örül a vidámságnak. Dris autókirándulásokra viszi Philippe-t, és mindig beleviszi olyan helyzetbe, amit nem szabadna, és jókat nevetnek magukon, a párbeszédeken… Az egyik képkiállításon Dris kijelenti, hogy ilyeneket ő is tudna festeni. Philippe mosolyog rajta, de Dris majdnem értekezést tart arról, hogy miért nem tetszik neki az egyik kép. Meglepő fordulat, amikor Dris-t festeni látjuk. Kiderül, hogy értékes művet alkotott. Dris vidám ember, és mindenkire jó hatással van.

-

csurdu - Balogh Márta

Hozzászólás

Vígjáték a film műfaja, sikerült is ennek megfelelni. Keserédes film, ezt is mondhatnánk. Érdemes megnézni.

-

csurdu - Balogh Márta

Egyedi eset

A filmben látott bűnöző hajlamú fiatalember megváltozása egyedi eset, nem lehet általánossá tenni, még akkor sem, ha ez az ember tényleg létezett a valóságban is. Egyértelművé vált a férfi önéletrajzi regényében, a leírás folytán, hogy nem figyeltek rá, nem nevelték, azt csinált, amit akart, semmiféle szabályt nem ismert, nem tanulta meg, hogy mi a helyes, és mi a helytelen, amit már babakorban megtapasztalnak a gyerekek a szüleik hatására. Elvette mindig, amire szüksége volt… Lelkiismereti problémát nem csinált semmiből. A lelkiismeret sem születik magától, ha nincs meg a dolgok helyes és nem helyes tudása. A szerencse mentette meg a további zülléstől, egy olyan ember mellé került ápolónak, aki felnyitotta a szemét arra, hogy a világ összetettebb annál, mint ahogy azt ő látja. A fiatalemberben megvolt az egészséges szellem arra, hogy befogadja az új ismereteket, képes volt változtatni a gondolkodásán, a viselkedésén, az életén. – A legtöbb bűnöző hajlamú ember nem képes megváltozni, visszaesik újra meg újra ebbe az állapotba, pláne akkor, ha a lehetősége megvan arra, hogy könnyen lophasson, minden akadály nélkül.

-

csurdu - Balogh Márta

Hozzászólás

A film
"2011-ben Olivier Nakache és Eric Toledano francia filmrendezők Philippe Pozzo di Borgo Le second souffle (magyar címén: Életrevalók) című könyvéből készítették el a filmjüket, amely Pozzo és Abdel Sellou rendkívüli barátságát meséli el, az e két számkivetett közötti kapcsolat kialakulását. A filmet Franciaországban több mint 19 millió néző látta, és a világ más részein a legsikeresebb egész estét betöltő francia játékfilm lett. A Philippe-et játszó Francois Cluzet oldalán Omar Sy (a filmben Driss) 2012-ben elnyerte a legjobb színésznek járó César-díjat. Miután a film berobbant, Sellou megjelentette az önéletrajzát, amelynek címe: Tu as changé ma vie (Megváltoztattad az életem)." (NET)

-

csurdu - Balogh Márta