Tavaszos lett kedvem,
Dalol bennem minden,
Vidíttat és éltet.
Kitárult a lelkem, bátor lett a szívem.

Mély vizű folyón a szellő selyemfalat tapogat.

A fájón csillogó víz ömlött a csipkés faágról.

Tőlem nem jön harag zaja.

Csordultig, ha meglepsz engem, Bennem maradsz mindörökre.

Könyvek fénye
Lapjaihoz húz a fény
Szerelmétől űz a fény
Lapjaiba zárkózom

1. A jónak van hatalma. 2. - Hogy vagy? - Ahogy hagytál. 3. Nyelvi finomságok nélkül szegényesebb lenne a tapasztalat, az élmény. 4. Kőbe vésett jelek mutathatják, hogy a szerető férfi mennyire oda van (abban a pillanatban) a szeretett hölgyért. 5.

Megvirradt - kiserkent az ég hajnalkedve.

Elmentem tehozzád, biztatni magamat.

Szenvedelmes zseni virtus szállj kissé magadba, energiaadagolód szabályozd hasznosra.

Az emlékek folyója hömpölyög bennünk.

Ahogy Atlasz vitte a hátán a hegyet, úgy bírjátok ti is a tengernyi terhet.

Versbe fúrom arcomat, megtalálom önmagam.

1. Hadat üzen az egyik tapasztalat a másiknak?

2. Szamárkodik a szél, makacskodik az ember, összetalálkoznak, viharban egyesülnek.

3. Legyőzheti a külső a belsőt?

4. Kapaszkodott, kereste a génjeiben élő forrásokat. Talált valamit, amivel megpróbált kikecmeregni a kátyúból, újra felállt.

5. Meg fogja jegyezni a nevét, ha fontosnak tartja.