könyv szépirodalom Tükörlabirintus idézetek
Tavaszos lett kedvem, Mély vizű folyón a szellő selyemfalat tapogat. A fájón csillogó víz ömlött a csipkés faágról. Tőlem nem jön harag zaja. Csordultig, ha meglepsz engem, Bennem maradsz mindörökre. Könyvek fénye
|
|||
1. A jónak van hatalma. 2. - Hogy vagy? - Ahogy hagytál. 3. Nyelvi finomságok nélkül szegényesebb lenne a tapasztalat, az élmény. 4. Kőbe vésett jelek mutathatják, hogy a szerető férfi mennyire oda van (abban a pillanatban) a szeretett hölgyért. 5.
|
|||
Megvirradt - kiserkent az ég hajnalkedve. Elmentem tehozzád, biztatni magamat. Szenvedelmes zseni virtus szállj kissé magadba, energiaadagolód szabályozd hasznosra. Az emlékek folyója hömpölyög bennünk. Ahogy Atlasz vitte a hátán a hegyet, úgy bírjátok ti is a tengernyi terhet. Versbe fúrom arcomat, megtalálom önmagam.
|
|||
1. Hadat üzen az egyik tapasztalat a másiknak? 2. Szamárkodik a szél, makacskodik az ember, összetalálkoznak, viharban egyesülnek. 3. Legyőzheti a külső a belsőt? 4. Kapaszkodott, kereste a génjeiben élő forrásokat. Talált valamit, amivel megpróbált kikecmeregni a kátyúból, újra felállt. 5. Meg fogja jegyezni a nevét, ha fontosnak tartja.
|
|||
