Csurdu: Anyák napjára

Anya lelke tárva - nyitva.

Anya lelke zárva-csukva.

Kinyithatom - becsukhatom,

Ahogy éppen jónak látom.

Tulipános gyöngyvirágom,

Csokros kezem neked szánom.

Csurdu: Föl – alá 

Lendül a mérleg,

kileng a nyelve,

majd helyreáll megint.

Fogóddz a szélbe,

röpít az égbe,

és elejt, ha megint.

Csurdu: Csillagom, csillagom

Kerek az ég alja,

Magas az égboltja,

Sötétje, homálya

Oldódik a fényben,

Csillagok fényében,

Csillagos mezőben.

Keresem, kutatom

Csillagom, csillagom.

Meg is találom,

Csurdu: A föld árnyéka

Ahol a víz az úr, ott vízben áll a föld.

Ahol a hő az úr, ott kiszárad a föld.

Az ember pedig ide-oda röpköd,

Ide kap, oda döf, hisz övé a föld.

Csurdu: Fogyatkozik

A csodálatos hajkorona

egyre inkább fogyatkozik.

A színe már őszbe játszik,

nem is tudni, hogy milyen volt.

Ráncosodik már az arca,

nehezebben lépked.

Hol van már az ifjúsága,

Csurdu: Legyek a Tied is!

Csurgó város – legyek a Tied is!

Dunaföldvár – legyek a Tied is!

Dunaújváros – legyek a Tied is!

Pusztaszabolcs – legyek a Tied is!

Magyarország – legyek a Tied is!

Csurdu: Örömre hangolva

Ami lehúz, az föl is emel.

Az értelem több érzelemmel.

Lehet munka örömteljes.

Lehet barát dalos kedvvel.

Szóljon a dal minden szívben,

Úgy éljen a szép zenében,

Csurdu: Kétely

Éjről éjre, napról napra,

Alkonyatról alkonyatra,

Virradatról virradatra,

Vitatkozik önmagával,

Háborúzik a világgal.

Csurdu: A lázadó Föld

Emberek, emberek! – A sivatag jön, mit tesztek?

Emberek, emberek! – A folyó árad, mit tesztek?

Emberek, emberek! – Ég az erdő, mit tesztek?

Emberek, emberek! – Az orkán tombol, mit tesztek?

csurdu: Lélekbontó

Ha az élet sok háborgás,

Mint a lelked, hasonmás.

Olyan leszel, mint a szél,

Hol előtűnsz, hol elmész.

Hol a lélekbontó napsugár?

Takarja őt a felhőtánc.