Csurdu: Fiamnak

Látod fiam, virágzik a meggyfa.

Tündérleple hófehér virága.

Gyere kicsim, hagyd, hogy szorítsalak!

Úgy ölellek, mint a fiát az anya,

Mint a természet a napsugarat.

Csurdu: Örökíró

Töltőtoll az ujjam között.

Írásomnak súlyát állom.

A bénaságom leküzdöm.

Az én fejem örökíró.

Csurdu: Kellesz 

Mert az öröm mágnes,

Mert a lélek kedves,

Összeszedem – meglesz,

Amiért csak kellesz.

Csurdu: Lelkünk dalol

Ha szívünkben él az ember,

Lelkünk dalol, még ha fáj is.

Sosem hűl ki a jó érzés,

Sosem múlik a szeretet,

Ha erős hittel tápláljuk azt.

Csurdu: BIM-BAM KUTYKURUTY

Bim –bam kutykuruty

Hát hogy vagy mindig kis kuruc

Vágtatsz-e még paripádon

Szélsebesen árkon-bokron

Viszel-e még hírt Szebenbe

Vágysz-e még a messzeségbe

Csurdu: Más

Nincs bilincsem, mégis hordom.

A szememben furcsa ördög.

Friss szellemben mégsem dörgök.

Csurdu: Ádám és Éva

Csodakútból merített Éva,

Ádám ivott belőle.

Megrészegült Ádám,

Éva, jaj neked!

A férfi és a nő:

Csurdu: Villanyok – csillagok

Sárgapiros fények vibrálnak,

Bilincses fejüket megtartva,

A csillagokkal társalkodnak.

Láncolatok húrján nyújtóznak,

Az elernyedő fény habjában

Csurdu: Van – Lesz 

Valaki Van,

Aki Lesz.

Kicsit megkopott,

Megjegesedett,

De olykor felenged,

De olykor fényes.

Csurdu: Vihar volt 

Vihar volt.  

A fákon villámnyomok.

A seb látszott.

A tört ágakra

búsan kiült

a fájdalom.

Lemondás volt

a levegőben.