lírai szösszenet, vers
Csurdu: A jólétért (Példabeszéd) Fohászkodunk a jólétért. Fogadkozunk a jólétért. Alapozunk a jólétért. Építünk a jólétért. * |
|||
Csurdu: Anyák napjára Anya lelke tárva - nyitva. Anya lelke zárva-csukva. Kinyithatom - becsukhatom, Ahogy éppen jónak látom.
Tulipános gyöngyvirágom, Csokros kezem neked szánom. |
|||
Csurdu: Föl – alá Lendül a mérleg, kileng a nyelve, majd helyreáll megint. Fogóddz a szélbe, röpít az égbe, és elejt, ha megint.
|
|||
Csurdu: Csillagom, csillagom Kerek az ég alja, Magas az égboltja, Sötétje, homálya Oldódik a fényben, Csillagok fényében, Csillagos mezőben. Keresem, kutatom Csillagom, csillagom. Meg is találom, |
|||
Csurdu: A föld árnyéka Ahol a víz az úr, ott vízben áll a föld. Ahol a hő az úr, ott kiszárad a föld. Az ember pedig ide-oda röpköd, Ide kap, oda döf, hisz övé a föld.
|
|||
Csurdu: Fogyatkozik A csodálatos hajkorona egyre inkább fogyatkozik. A színe már őszbe játszik, nem is tudni, hogy milyen volt. Ráncosodik már az arca, nehezebben lépked. Hol van már az ifjúsága, |
|||
Csurdu: Legyek a Tied is! Csurgó város – legyek a Tied is! Dunaföldvár – legyek a Tied is! Dunaújváros – legyek a Tied is! Pusztaszabolcs – legyek a Tied is! Magyarország – legyek a Tied is! |
|||
Csurdu: Örömre hangolva Ami lehúz, az föl is emel. Az értelem több érzelemmel. Lehet munka örömteljes. Lehet barát dalos kedvvel. Szóljon a dal minden szívben, Úgy éljen a szép zenében,
|
|||
Csurdu: Kétely Éjről éjre, napról napra, Alkonyatról alkonyatra, Virradatról virradatra, Vitatkozik önmagával, Háborúzik a világgal.
|
|||
Csurdu: A lázadó Föld Emberek, emberek! – A sivatag jön, mit tesztek? Emberek, emberek! – A folyó árad, mit tesztek? Emberek, emberek! – Ég az erdő, mit tesztek? Emberek, emberek! – Az orkán tombol, mit tesztek? |
|||
