Csurdu: Igézet

Sorsparancsnak nagy a hatalma,

A kezemből minden kiesett,

A testemet nem birtokoltam,

Csak álltam-álltam, álltam-álltam,

Szerettek, öleltek, csókoltak.

Csurdu: Szerelemre várva

Mi az, ami fogva tartja?

Elgyengült kéz, mindent kiejt,

Érzésvihar gyöngíti el.

Nem tud enni, nem tud inni,

Közelben ül szerelmese.

Szem a szembe kapcsolódik,

A szárnyas idő nem áll meg,

Csurdu: Hogy – élsz

Ha bánat ér, mesélj,

A lélek lebeg, mondd el!

Hogy benned él, hogy jó neked,

Hogy úszol a hangok színén,

Hogy fájhat – élhet – remélhet,

Van a hangnak zenéje,

Csurdu: Sóhaj

Várja még, legyen perce mohos!

Szárnyát csapdossa, fénybe omol.

Odaér akkor is, fényesen ragyog.

Óhajos sóhajjal szívéhez hajol.

Csurdu: Szerelemháló

Az érzések szövevénye

Életünket behálózza.

Forgolódunk a hálóban,

Mint a halak a fogságban.

Amíg együtt tart az érzet,

Csurdu: Hozzám beszél

Hozzám beszél a szél is, meg a felhő.

Hozzám beszél a föld is, meg az eső.

Hozzám beszél a táj is, meg a fenyő.

Hozzám beszél minden, meg az erdő.

Csurdu: Ráadás

Szívében nem a Marslakó él,

S nem is hallja, hiába beszél.

Az ő füle bensőből megél.

Embert hall, nyitódik, nem henyél.

Tér-idő hangolja, az beszél,

Csurdu: Nemzetsorsok és a világ 

(Világtérkép)

A világ térképén vannak kérdőjelek.

Felsejlik előttünk, jövőre másképp lesz.

Nem magától lesz, törődni kell vele.

Idegen emberek idegenek lesznek,

Csurdu: Hogy mersz...

Hogy mersz élni? Amikor én vegetálok.

Hogy mersz lelkesedni? Ha én lelketlen vagyok.

Hogy mersz érezni? Ha én nem akarom.

Hogy mersz kiállni? Ha én háttérbe szorulok.

Hogy mersz vitázni? Ha én nem vitázok.

Csurdu: Töröld le a könnyedet!

Akad néhány fogalom – jó leszel,

Százszorszép az utadon, ne szedd le!

Ejtőzz, rejtőzz, nevessél, engedj el,

Ne birtokolj, szeressél, érjél el!