Blogok

Hozzám beszél (líra), gondolatok

Csurdu: Hozzám beszél

Hozzám beszél a szél is, meg a felhő.

Hozzám beszél a föld is, meg az eső.

Hozzám beszél a táj is, meg a fenyő.

Hozzám beszél minden, meg az erdő.

Ráadás (líra), gondolatok

Csurdu: Ráadás

Szívében nem a Marslakó él,

S nem is hallja, hiába beszél.

Az ő füle bensőből megél.

Embert hall, nyitódik, nem henyél.

Tér-idő hangolja, az beszél,

Nemzetsorsok és a világ (líra)

Csurdu: Nemzetsorsok és a világ 

(Világtérkép)

A világ térképén vannak kérdőjelek.

Felsejlik előttünk, jövőre másképp lesz.

Nem magától lesz, törődni kell vele.

Idegen emberek idegenek lesznek,

Hogy mersz... (líra), gondolatok

Csurdu: Hogy mersz...

Hogy mersz élni? Amikor én vegetálok.

Hogy mersz lelkesedni? Ha én lelketlen vagyok.

Hogy mersz érezni? Ha én nem akarom.

Hogy mersz kiállni? Ha én háttérbe szorulok.

Hogy mersz vitázni? Ha én nem vitázok.

Töröld le a könnyedet! (líra), gondolatok

Csurdu: Töröld le a könnyedet!

Akad néhány fogalom – jó leszel,

Százszorszép az utadon, ne szedd le!

Ejtőzz, rejtőzz, nevessél, engedj el,

Ne birtokolj, szeressél, érjél el!

Sírni is engedjetek! (líra), gondolatok

Csurdu:Sírni is engedjetek!

Nem sírok most, csak álmodom.

A nagy fiúról álmodom,

Hogy nagy leszek, ha megnövök,

Hogy mindenkivel kijövök.

Nem sírok, csak befelé,

Csak ordítozom kifelé.

Visszatérés (líra), gondolatok

Csurdu: visszatérés

Csak én vagyok az, ki mindig visszatér?

Ó, ne hidd, hogy csak te vagy, ki hazatér.

Látnod kell a többit is, ki visszatér,

Hiszen jó az, ha mindenki hazatér.

A pillanat (líra), gondolatok

Csurdu: A pillanat

Ha fürdenél a fényében,

Megerednél születésben.

Mehetnél új meg új időben,

Ha a pillanat megfog téged.

Járnál az idő szép hevében.

A pillanat melegében

Mélyhegedű (líra), gondolatok, aradi vértanúk

Csurdu: Mélyhegedű

Ismerem már a drága hangok útját,

Megjártam már a szóló ének útját,

A titkos szellem mélységes mély kútját,

Az ősi dallam újraéledt múltját.

Emlékezünk (vers), gondolatok

Csurdu: Emlékezünk

A múlt mindig megszépül,

Nem vagyunk már benne,

Az emlékekre épül,

A képes képzeletben.

 

Elmentek mellőlünk,

Kevesebben lettünk.

Tartalom átvétel